Hétfőn, június 17-én fél 6-kor indultunk a Kossuth Lajos Általános Iskola elől 53 izgatott diákkal és még izgatottabb kísérőinkkel. Így indultunk Hatvanból hatvanan 6 órakor.
Az idegenvezetőnkkel, Vörös Attilával Füleken találkoztunk és a bemutatkozás után csapatokat alkotva elindultunk Gács felé, ahol megtekintettük a csodálatos Forgách kastélyt, amely jelenleg szállodaként működik és ezen településhez kötődik Csontváry Kosztka Tivadar neve.
Következő állomásunk Selmecbánya volt, ami a világörökség része, az ezüstbányászat fellegvára. A város jelképét egy falon ábrázolva találtuk szalamandrákkal és permonyíkokkal (gonosz manókkal) díszítve, mert a legenda szerint ezek mutatták meg, hogy merre található az arany és az ezüst. Elsőként megtekintettük a főteret, ahol a Szentháromság szobor áll, homokkőből épült és megtudtuk, hogy ezen a macskaköves úton minden évben egy pár centimétert előre csúszik. Aztán megérkeztünk az Evangélikus Líceum épülete elé, ahol a homlokzaton Petőfi és Mikszáth emléktábla látható, majd elmentünk az Óvárhoz, ahonnan szép kilátás nyílt az Újvárra, amit Leányvárnak is neveznek.
Utunk a Klopacska felé, ami jelzést adott a bányászat kezdetére és végére, ami a régi magyar bányavárosok elmaradhatatlan tartozéka volt, hívják lármafának vagy kopogónak is, jelző, riasztó eszköz.
A következő kalandunk maga a bánya volt, ahová a megfelelő öltözék felöltése után 50 méter mélységben másfél kilométer hosszan ismerkedhettünk meg a bányászat rejtelmeivel. A szűk járatokban haladtunk végig a sínek mentén, minden 2. gyermek kezében egy-egy lámpással. Láthattunk egy- egy csillét, bányászati munkaeszközt és hanghatások segítségével a sötétben ismerkedhettünk meg, hogy milyen lehetett a bányászok élete a sötét tárnákban.
Körmöcbányán sajnos nem tudtunk bejutni a pénzmúzeumba és pénzverdébe a hétfői szünnap miatt. De idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogy Károly Róbert magyar királyunk nevéhez fűződik a pénzverde megalapítása. Károly Róbert mellszobránál megvillanthattuk tudásunkat a magyar történelemről.
Szállásunkra 7 órakor érkeztünk meg, csodálatos helyen egy völgyben, erdőkkel és patakkal körülvéve, ami a Rimakokován található Mociar szálló. A szobák elfoglalása után elfogyasztottuk finom vacsoránkat, majd ebben a szép környezetben játszottunk. A takarodó 10 órakor következett.

Kísérők:
Gyárfásné Kovács Marianna
Vudiné Barna Márta
Csabai Erzsébet
Selmecziné Jambrik Zsuzsanna
Makaria Gergő
Varga Eszter

Az ízletes reggeli után, idegenvezetőnk buzdító szavait hallva elindultunk Besztercebánya, a réz városa felé. A legnagyobb rézbányáik a Fuggereknek voltak, amely szóból származik a fukar szó. A főtéren a Thurzó ház szintén az egyik legnagobb bányatulajdonos emlékét őrzi, ma múzeumként működik. Az egyik legnagyobb rézbánya Úrvölgyében volt. Itt megjegyeznénk, hogy van egy olyan meddőhányó, mely vetekedik méretében a Kheopsz piramissal. A városban megtekintettük a főteret, Ferencesek templomát, az óratornyot, mely ferde, a Benyiczky házat valamit a Thurzó házat. A helyi vár megmaradt részeit is megtekintettük, a gótikus plébániatemplommal, a szlovák templommal és a Mátyás házzal egyetemben. A hajdani reneszánsz stílusú városháza sem kerülte el a figyelmünket. A Szabadtéri Múzeumban II. világháborús kiállított harckocsik nagy sikert aratott körünkben. Aztán tovább utaztunk, a következő állomás, Rimaszombat jelenleg mintegy 20 ezres városában több, mint 30 százaléknyi magyar lakik. A Rima partján fekvő városka 1334-ben kapott Károly Róbert királytól városi jogokat. Később pallosjoggal is felruházták, katolikus temploma középkori eredetű. Nevét a Rima folyóról és a szombatonként tartott vásárokról kapta. Egykoron Rimaszombat régi neve Nagyistvánfalva volt (Grosssteffeldorf) mely a hajdani német telepesekre utal. Rimaszombat híres szülöttje Tompa Mihály költő, Blaha Lujza a nemzet csalogánya, Ferenczy István, a magyar szobrászat megteremtője, Hatvani István az ördöngős professzor, aki fizikus csillagász polihisztor volt, fizikai kísérleteket csinált. Rimaszombaton a több mint 140 éves múzeumban is tettünk egy látogatást, ahol múmiákat, képeket ősi, új és török kori leleteket is láthattunk. Útközben megpillantottuk a Polyána vulkanikus hegyvonulatait, az 1400 méteres magasságával, melynek érdekessége, hogy közel 50 megszámozott és névvel ellátott medve otthona. Pl Barni, Józsi, Miró..
A nap levezetése képpen volt szerencsénk egy tanösvényt is megtekinteni. Utána kissé fáradtan, de élményekkel telve tértünk vissza a szállásra, majd a vacsorát elfogyasztva szabad program következett.

Nagy izgalommal vártuk kirándulásunk 3. napját, hiszen a tegnapi 33-35 fok után a mínusz 4 fokos Dobsinai jégbarlang nagy kontraszt számunkra. Mindenki előkészítette indulás előtt a meleg ruhákat. Utunk 8 órakor kezdődött, ez a 68 km-es távolság busszal kb. 1 óra 20 percet jelentett. A barlang szájához 25 perces séta vezetett, ami 130 méteres szintemelkedővel már néhányunk erejét próbára tette. A meleg ruhát csak a bejáratnál vettük magunkra. A barlangban magyar nyelvű szöveg fogadott bennünket, ajándéktárgyakat is vásárolhattunk. A barlangban 550 méter hosszan vezet az út, több száz lépcső leküzdésével lélegzetelállító látvány fogadott. Miután kiértünk a barlangból megcsapott minket a 35 fokos levegő. És egy negyed órás pihenés után folytattuk utunkat, mindenki asszimilálódott. Újabb 20 perces séta után szálltunk vissza a buszba, hogy folytassuk utunkat a betléri kastélyhoz.
A betléri kastély kb. 40 perces buszos utat jelentett, ahol a 70 hektáros angolpark belsejében áll az Andrássyak vadászkastélya. Az kastélyt 1886-ban építtette át Andrássy Emánuel . A kastély a második világháború alatt nem pusztult el és mi láthattuk a tökéletesen megmaradt gyűjteményt: 15 ezer kötetes könyvtár , indiai és kínai trófeák gyűjteménye, bútorkiállítás, festmények, képtár teljes épségében. A gyerekek figyelmét meglepőén lekötötte. A benti látogatás előtt 30 perces kis sétát tettünk a kastély füves területein. Élveztük a franciakert és a szökőkút látványát, a pázsiton lévő nyugágyakon megpihentünk és rengeteg képet készítettünk. Benti tárlatvezetés bő egy óra hosszat tartott, mindenki nagyon élvezte.
Utunk ezután Rozsnyóra vezetett, ahol megtekintettük a városközpontot, a tűztornyot, Petőfi emléktáblát, templomokat, majd a Kossuth szoborhoz vonultunk. Ott iskolánk névadójának szobrát megkoszorúztuk, rövid műsort adtunk. A kézfogás és Kossuth Lajos azt üzente.. dalokat énekeltük a helyiek legnagyobb örömére.
A nap lezárásaképp, élményekkel telve érkeztünk vissza a szállásra. Ahol megvacsoráztunk és hatalmas várakozás után együtt néztük a magyar- német focimeccset ropogtatni valók és finom üdítő kíséretében. Este megbeszéltük az élményeket és egy közös énekléssel zártuk a napot.

Az utolsó nap reggelén találkoztunk helyi termelőkkel, illetve megtudtuk hogy idegenvezetőnk egyben egy helyi nevezetes személy, aki cserkésztiszt és dokumentumfilm-rendező. Tőle megtudtuk, hogy a cserkész neve Gyepűfarkas, de a gyerekeknek csak Atti Bá. Rimaszombatban a cserkészet mintegy 110 éves múltra tekint vissza. Jelenleg közel 100 tagú a negyedik számú Hatvani István cserkészcsapat. Megtudhattuk Attiról , hogy a cserkészeti tevékenységein kívül ő bizony kis stábjával tudósításokat, dokumentumfilmeket készít Gömör tájairól és érdekes embereiről. ( Pl :A pásztorok ösvenyei, lásd Youtube, ami egy díjnyertes film, itthon a Duna tv-n láthattuk.)
Ezután elindultunk a Feledi Szombathy Viktor Alapiskolába, ahol szívélyesen fogadtak minket. A helyi diákokkal és tanári karral történt találkozás során átadtuk ajándékainkat, aminek nagyon örültek. A feledi iskolások az iskola történetéről egy kis prezentáció levetítésével kedveskedtek. Kiderült számunkra, hogy a szegény gyerekek egészen június végéig járnak iskolába. Gyorsan összebarátkoztunk, még egy szkander versenyre is futotta, s bemutattak nekünk néhány mazsorett mozdulatot.
Osgyánon a helyi reneszánsz kastélyt tekintettük meg, ami sajnos romos állapotban, üresen áll. 1604-ben Bocskai hajdúi itt csatáztak a németekkel. A birtokosok egykoron, a Korponaiak, később a Luzsánszkyak voltak. Innen származik és itt született Korponayné Géczi Julianna, a Lőcsei fehér asszony, akit Jókai regényéből ismerhetünk. Osgyánban állt egykoron a híres evangélikus Gimnázium, ami később Rimaszombatba költözött. Itt tanultak Mikszáth Kálmán, Izsó Miklós …
Utunk utolsó állomása a Füleki vár volt. A vár Bebek tornyában értékes múzeumi kiállítást tekintettünk meg. A fellegvárból festői kilátás nyílt a 70 százalékban magyarok által lakott Fülek városában. A vár egy vulkáni kúpon áll, és ódon hajdanán még látták Tököli kurucait, Ali pasa janicsárjait valamint a második világháború alatt zajlott harcokat.
Fagyizás és vásárlás után elköszöntünk idegenvetőnktől és utunkat hazafelé vettük. Fáradtan, de annál több élménnyel telve érkeztünk haza Hatvanba.

A tanmenethez illeszkedve folyamatosan készültünk Felvidék megismerésére. Földrajz előkészítő órákon megismerkedtek a gyerekek Szlovákia és azon belül Felvidék domborzati sajátosságaival, éghajlatával és népességével. A gyerekek érdeklődve vettek részt ezeken az órákon, hiszen tudták, hogy nemcsak a tankönyv lapjain láthatják majd ezeket a csodaszép tájakat. A történelmi előkészítő órák különösen fontosak voltak, hiszen programunk a középkori séták Felvidéken elnevezést kapta. Így megtudtak a gyerekek sok fontos dolgot a különböző nemesi családokról, várakról, kastélyokról, s ezt a tudást később elmélyíthették utazásuk során. Megismerkedtek a Thurzó ház tagjaival, hogy Bocskai hajdúi itt csatáztak a németekkel, innen származik Korponayné Géczi Julianna, a lőcsei fehér asszony, akit Jókai Mór regényéből ismerhettek meg, Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály neve is kapcsolódik Felvidékhez. Beszéltek a Forgách családról, akik gyönyörű kastélyaikon kívül sokat tettek az emberekért. A várak stratégiai szerepe is témái voltak ezeknek az óráknak, hiszen a Füleki vár meglátogatása is céljaink között szerepelt.
Magyar és osztályfőnöki órákon a Hazajáró természetfilm ide vonatkozó részeiből és a Barangoló digitális tartalomtárat használva még több érdekességet megtudtunk. A gyerekek is kivették a részüket a felkészülésből. csoportokat alkotva prezentációkkal készültek a tervezett megállóhelyekről. Ezekhez feladatlapok is készültek. Mivel utazásunk időpontja megváltozott, ezért nagyban segítette felkészülésünket, hogy a június 4-i, Összetartozás-napi megemlékezést is a 7. évfolyam tartotta. Így még inkább át tudták érezni a gyerekek, hogy milyen igazságtalan döntés született anno, felelevenítettük történelmi ismereteinket a trianoni békeszerződésről. A műsor során énekekkel, versekkel emlékeztek erre a fájdalmas időszakra.
Részt vehettek a gyerekek egy másik különleges programon a felkészülés jegyében, amit a Fiatalok a Nemzetért Alapítványt hazaszeretet által vezérelt lelkes fiatalok szerveztek. Szívügyük a kulturális, történelmi hagyományok ápolása, az őseink emlékének a megőrzése, a tudományos és kulturális élet gazdagítása, és az ehhez kapcsolódó rendezvények szervezése. A csodálatos Kárpát-medence című vándorkiállítás is beleillik ebbe a profilba, ugyanis szeretnének átadni a fiataloknak többek között azokat az ismereteket, amelyekből ők is úgy érezhetik, hogy igazán büszkék lehetnek a magyarságukra. A vándorkiállítás esetén ez a büszkeség a szép tájaink, a történelmi, kulturális és épített örökségünknek a felfedezése által valósulhat meg. Azt is várják tehát a tárlattól, hogy a fiatalok jobban megismerjék a Kárpát-medence természeti szépségeit, magyar vonatkozású nevezetességeit, és motiválják őket, hogy ha van lehetőségük, látogassák meg ezeket.
Iskolánknak január végén lehetősége nyílt arra, hogy a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány által szervezett Csodálatos Kárpát-medence vándorkiállításnak egy hétre otthont adjon. Azért is tartottuk fontosnak és értékesnek a kiállítás megszervezését, mert intézményünk évről-évre megpályázza a